Ábel, az akváriumtisztító
Mesém hőse, Ábel, egy forgalmas kisváros tisztességes polgáraként éldegélt. Minden reggel az órája csörgésére ébredt, első dolga volt, hogy megreggelizzen, és fogat mosson. Ezek után pedig összeszedte kalapját, táskáját és munkába indult. Ábel egy butikban volt alkalmazott.
Ez a butik azonban különbözött a többitől: minden kapható volt benne, ami ruha és kiegészítő. Az emberek csak úgy özönlöttek az üzletbe. A bolt különlegessége, a benne díszként található, akváriumokban rejlett. Az akváriumok tele voltak díszesebbnél-díszesebb halakkal, különleges növényekkel, amik minden hónapban új virágot hajtottak, ezzel színesebbé varázsolva az akváriumot. Ábel nem egyszerű alkalmazott volt, nem a ruhák eladásával foglalkozott, mint csinos kollégái, ő az akváriumokért volt felelős. Ő tisztította a vizet, algátlanított, etette a halakat, gondozta a vízi növényeket, tisztította a szűrőberendezéseket, és ápolta a halacskákat. Ő rendezte be a halak életterét az akváriumokban, és ő vásárolt új kellékeket a vízi világba. Ez minden nap gondos odafigyelést igényelt.
Ám Ábel nem értette, hogy egy ruha üzletbe miért kell akváriumot telepíteni. Mi köze van a halaknak a ruhákhoz?- kérdezte naponta magától. Ennek ellenére nem bánta a dolgot, hiszen ezért a munkáért kaphatta fizetését.
Volt valami, amit Ábel nem tudott. Az akvárium ötlete a boltvezetőé volt. Évekkel ez előtt, mikor a butik megnyitott, még koránt sem volt ilyen népszerű. Ugyan olyan volt, mint a többi üzlet a városban. A kirakatrendezők tehettek akármit az üvegablak elé, a vevők nem csábultak az üzletbe. Mikor a bolt a csőd szélén állt, a boltvezetőnek új ötlete támadt. Más módszert talált ki a csábításához. A vevők kíváncsiságát használja fel a ruhák eladásához. Kitalálta, hogy akváriumot telepíttet a butikba. A kirakatban és a ruhák között található érdekesség nézelődésre késztette a vásárlókat, akik innentől kezdve sokkal gyakrabban tértek be az üzletbe. Azóta a butik jóval népszerűbb lett. Ám a boltvezetőnek nem volt ideje naponta tisztítani a sok akváriumot, ezért adta fel a karbantartói álláshirdetést az újságban. Ábel pedig ezek után került az üzletbe.
Ábel hetente találkozott barátaival, akikkel minden találkozáskor megbeszélték egymás ügyes-bajos dolgait, és munkahelyi zűrjeit. Mikor Ábelre került volna a sor, amióta megkapta új állását, rendszeresen elterelte a témát.
„A többiek mind irodai munkát végeznek, mit szólnak majd, ha bejelentem nekik, hogy én akváriumtisztító vagyok egy butikban. Mind kinevetnek majd.” – gondolkodott magában. Így aztán sosem esett szó Ábel munkájáról, mígnem az egyik barát meg nem elégelte a nagy titkolózást és rá nem kérdezett Ábel munkájára. Mire végre kibökte a nagy titkát, a többiek már az asztalt csapkodták a nagy hahotázástól. Így aztán Ábel szégyenkezve otthagyta őket.
Otthon egész este nem bírt aludni, és arra gondolt mennyire igaza van barátainak. Ideje már, hogy fontosabb munkát találjon, és javára legyen az embereknek. Az akváriumtisztítását akárki el tudja majd végezni helyette. Egyre erősebben érezte feleslegesnek munkáját. Elhatározta, hogy holnaptól a butik felé sem fog nézni.
Így is tett. Másnap reggel kiment a Duna partjára, figyelte a folyón áthaladó hajókat, a vízben úszkáló halakat, a munkába siető embereket. Saját magán kívül mindent fontosnak érzett. A közeli újságostól vásárolt egy álláshirdetésekkel teli lapot, és új, fontosabb munkahely után kezdett kutatni. Elszántsága példás volt.
Egész héten a papírokat bújta, de minden állásban talált valami kivetnivalót, egyik sem volt eléggé megfelelő és FONTOS. Viszont minden egyes este eszébe jutott a kis butik és az akváriumok. „Vajon mi lehet most az akváriumokkal?”- tűnődött magában.
Barátai a következő összejövetelkor már aggódtak érte, és szégyellték magukat, hogy ilyen helyzetbe sodorták Ábelt. Szerették volna megvigasztalni barátjukat, de ő hajthatatlan volt.
Ábel egyik reggel a boltba indult kenyérért. Útja során kíváncsiságból elsétált az akváriumos butik előtt. Amit akkor látott, az nem volt mindennapi. A bolt pangott az ürességtől, az akváriumok helyén pedig sötétzöld, bűzlő kockák álltak. Ábel nagy ijedtségében, beszaladt az üzletbe, felkapta tisztító ládáját, és úgy ahogy volt, nekiesett az akváriumok kitakarításának. Az akváriumok siralmas állapotba kerültek: a vizük bűzös volt, zöld algák leptél el az üvegfalakat, a levegőztető eltömődött, és Ábel kedvenc kishala, Barnabás sajnos halottan lebegett a víz tetején. Ábel egész éjjel fenn volt, rendületlenül tisztított és sikált. Végre fontosnak érezte magát. Reggelre, mire a butik kinyitott minden akvárium tisztán ragyogott. Újra csábította a vásárlókat.
Ábel elnézést kért a bolt vezetőjétől, és ígéretet tett, hogy többé ez nem fordul elő. A boltvezető megbocsátott, és elmesélte az akváriumok történetét. Ettől fogva Ábel mindent átlátott, reggelente bejárt a kis üzletbe és mosolyogva dolgozott. Többé nem szégyellte munkáját senki előtt. Még egy névtáblát is nyomtatott magának, amin ez állt: Ábel, az akváriumtisztító. Így mindenki láthatta, mivel foglalkozik. Megértette, hogy egyetlen munka sem felesleges.
- Minden munkának értéke van. Amikor pedig elhanyagoltam a feladatom, az emberek nem vásároltak a butikban, a kereskedő csődbe jutott, és a polgármester asszony sem találta a megfelelő báli ruhát az estélyre. Én is szerencsétlennek éreztem magam. Minden egy nagy körforgás része, és mi a láncszemei vagyunk. Ha egy láncszem kivonul a körből, a lánc felbomlik - tanította kisfiának évekkel később Ábel.
